Most, hogy lassan Hernádi Zsolt MOL elnök-vezérigazgató személye fontosabb lesz, mint az egyiptomi és a szír válság, ideje lenne bepillantani a kulissza mögé is, amit a magyar sajtó – érthetetlen módon – eddig nem tett meg.

Ugyanis a dolog egyáltalán nem arról szól, hogy Hernádi adott-e euro milliókat Sanadernek, vagy sem (saját kezűleg biztos nem), ez ugyanis csak a casus belli, aminek igazság- és valóságtartalmáról SOHA nem fogunk hitelt érdemlően megbizonyosodni. Egy tagadás, egy állítás – míg a halál el nem választ.

Ahhoz, hogy képünk legyen az egész ügy hátteréről, érdemes észrevenni a business.hr 2012. június 15-i cikkét, amelyben azt olvashatjuk, hogy

„a horvát kormány tegnap lemondott közel 1 milliárd kuna profitról, ami a kormánynak járt volna. Az olajvállalat magyar partnerének elvárhatóan ugyanezt kell tennie a június 19-i közgyűlésig. Az államot az AUDIO vezetője, Mladen Pejnovic fogja képviselni. (…) Ipari tanácsadók üdvözölték a kormány döntését. Habár egy kérdésben a kabinet nem hátrál meg, és ez annak a megállapodásnak a kérdése, hogy Linic pénzügyminisztert és Cacic gazdasági minisztert beválasszák az INA Felügyelő Testületébe. Milanovic miniszterelnök tegnap ismét megerősítette, hogy Brüsszel figyelmeztetése ellenére ez meg fog történni, ugyanis fenntartja azt az álláspontját, hogy ez nem jelent összeférhetetlenséget”. 

Ugyanezen a napon a Novi list hasábjain ez jelent meg:

„a Zoran Milanovic miniszterelnökkel hat hónappal a hivatalba lépése után készült interjúban Milanovic kijelenti, hogy bízik a csapatában. Tagadja, hogy bármiféle konfliktus lenne a koalíción belül. Az INA Felügyelő Testületét érintő kérdésre azt válaszolta, hogy a miniszterek dolgoznak a megoldáson. Mint mondta, az országnak kisebbségi tulajdona van az INA-n belül, így a horvát vezetőségi tagok nem tudnak minden tőlük telhetőt megtenni az összeférhetetlenség elkerülése kérdésében, még akkor sem tudnának „ha akarnák”. (…) Ami Linic kemény megjegyzéseit illeti, az Milanovic szerint annak köszönhető, hogy nagyon szívén viseli az INA sorsát.”

És fél évvel később robbant a bomba! December 12-én az Aktual erről számolt be:

„Megjelentek az első jelek arra vonatkozóan, hogy Zoran Milanovic miniszterelnök és Slavko Linic pénzügyminiszter között egyre növekszik a feszültség, egy kormányközeli forrás szerint. A forrás azt állítja, hogy Linic egyre inkább felhívta magára a figyelmet közszerepléseivel, amiket nem egyeztetett sem az SDP vezetőivel, sem a kormány tagjaival. A beszámoló szerint Milanovic támogatja azt, amit a pénzügyminiszter tesz, de közelről figyeli a magatartását és vezetői kinevezéseit. A forrás szerint Milanovic felfigyelt rá, hogy miután Radimir Cacic kilépett a kormányból, Linic magához akarta ragadni a teljes felügyeletet az ország pénz-, és gazdasági ügyei felett. A miniszter a MOL-lal kapcsolatos legutóbbi kijelentésével is felbosszantotta a miniszterelnököt. Igen kritikusan nyilatkozott a MOL horvátországi tevékenységéről egy ideig, de

Milanovicot az bántotta leginkább, amikor Linic váratlanul kijelentéseket kezdett tenni arra vonatkozóan, hogy az Ivo Sanader elleni elsőfokú döntés kihatással lesz a MOL és a horvát kormány közötti kapcsolatokra. A miniszterelnököt számos alkalommal megkérdezték erről, de ő minden alkalommal visszautasította, hogy megjegyzést fűzzön a kérdéshez mindaddig, amíg a Sanader-ügyben a végső döntés meg nem születik. A HNS, mint koalíciós partner meg van győződve róla, hogy Linic megjegyzéseivel Cacic pozícióját kívánja megnehezíteni azzal, hogy irritálja a magyarokat. Milanovicnak az a döntése, hogy nem jelölte Linicet az INA Felügyelő Tanácsába úgy is értelmezhető, hogy limitálni kívánja Linic hatalmát”.                  

Itt van a kutya elásva.

De ki is ez a Slavko Linic, a Hernádi-ellenes támadások Richelieu-je?

Egy pártjában (SDP) népszerű és erős (üzlet)ember, Rijeka egykori főpolgármestere és az ottani privatizációk – hogyan is fogalmazzunk finoman? – koordinátora. Aki abbéli minőségében kötött véd- és dacszövetséget Robert Jezic-csel (szintén üzletember),

a Sanader-ügy koronatanújával. Lehet lassan kapiskálni a lényeget. S ha mindehhez hozzátesszük, hogy Linic 2000 és 2003 között az INA Felügyelő Tanácsának elnöke is volt, motivációja többszörösen érhetővé válik.

Mert az egész a fiumei kikötőből indult. S látszólag Linic magáévá tette a magyar katonanóta első két sorát:

„Fiumei kikötőben áll egy hadihajó,
Közepében, négy sarkában nemzetiszín zászló”.

S valóban, a messze földön híres horvát hazafiság álcája mögé bújva törekszik saját érdekeit érvényesíteni.