Slavko Linic meg Robert Jezic „Riva” nevű jachtján vitorlázott ugyanebben az időben, amint arról az index.hr beszámolt. Gordan Malic 2013. augusztus 12-én megjelent írásában így fogalmaz:
„Linic pénzügyminisztert, akinek a neve számos botrányban szerepel, látták R. Jezic jachtján, amikor Jezic át akarta venni a Diokit 2002-ben. Ez sikerült is neki Sanader segítségével 2004-ben, ami egyet jelentett a Dioki összeomlásának megkezdődésével. Tavaly Jezic Sanader ellen vallott, mikor azt állította, hogy a MOL 5 millió eurót helyezett letétbe Sanader megkenésére egy svájci számlán és az ő feladata lett volna ezt az összeget átutalni 2010 decemberében a bíróságra, de ő eddig ezt nem tette meg.”
Na, most akkor mi van?
Hol a pénz? Ha volt egyáltalán… Vagy nem is volt?
Fény mindenesetre nem derül erre, mert a zágrábi megyei bíróságnak ugyan jogában áll ezt az összeget (már ha van) jogerősen behajtani, de csak azt követően, ha az Ivo Sanader ügyben hozott ítélet törvényerőre emelkedik. Addig viszont Jezic szabadon használhatja ezt a pénzt, arra, amire csak akarja, és általános horvát vélemény szerint ő pontosan ezt is teszi. Azaz még véletlenül sem fizeti be az összeget, amivel igazolhatná vallomását.
2012. február 9-én már a Poslovni dnevnik szerkesztőinek is szemet szúrt Jezic, és a Dioki segítséget kér az INA-tól, annak ellenére, hogy tanúként szerepel a MOL-ügyben című dolgozatban így festik le a helyzetet.
„A Dioki és az INA közötti tárgyalások Robert Jezic pozícióját tekintve, aki a Dioki tulajdonosa, és azzal vádolja a MOL-t, hogy kenőpénzt adott a volt miniszterelnöknek, Ivo Sanadernek az INA-MOL ügyben, példátlan a maga nemében. Jogi szakértők szerint nincs példa arra, hogy egy bírósági eljárás során az egymással perben álló felek arról tárgyaljanak, hogy hogyan mentsenek meg egy bajban lévő céget. A jogi szakértők Jezic esetét speciálisként határozzák meg abból a szempontból, hogy tulajdonosa a megmentésre váró Diokinak, annak a vállalatnak, amely szerződést kíván kötni az INA-val, miközben ő a főtanúja az INA-MOL ügynek. Jezic még most is úgy tekint az INA-ra, mint a Dioki zágrábi működésének megmentőjére. (…) A horvát Főállamügyészi Hivatal nem kommentálta azokat a médiaértesüléseket, amelyek szerint az ügyben a kezei meg vannak kötve a MOL vezér, Hernádi Zsolt kihallgatása miatt”.
De mi Linic cimborájának, Jezicnek a fő baja? Egy tavaly márciusi cikk szerzője szerint egykoron
„a politika játszotta a főszerepet a Dioki átruházásánál, miután az kapzsi személyek kezébe került. A politika tette lehetővé Jezic számára, hogy meggazdagodjék a cégen, még mielőtt a tulajdonosa lett volna. A Diokit később az úgynevezett „kupon privatizáció” során rabolták ki, majd átadták Jezicnek. Miután Jezic belefektetett többszáz millió kunát a két üzem modernizációjába, a krízis közepén a politikusok hatalmas csapást mértek rá, amikor megengedték az INA-nak, hogy a gáz árát 300%-kal felvigye jószerivel egyetlen éjszaka alatt”.
Na, szóval: Jezic úgy éli meg a dolgokat, hogy ő volt a MOL és Sanader közötti „postás” az INA menedzsment-jogainak megváltoztatásánál, de a hálátlanok (INA, MOL) ezt követően tönkretették vállalatát azzal, hogy megemelték a gáz árát.
Azért ez sem ennyire egyszerű. Mert mit is ír az előbb citált Poslovni dnevnik 2012. február 20-án?
„Az egykor vezető horvát ipari vállalat, a Dioki Csoport egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed, ami kiderül a cég 2011-es pénzügyi beszámolójából, ami 410 millió kuna veszteséget mutat. A 2010-es mutatóval összehasonlítva ez 66%-os romlást jelent. (…) Annak ellenére, hogy a kormány erőfeszítéseket tett a megoldás érdekében, semmiféle haladás nem tapasztalható az INA-val folyó tárgyalásokat illetően. Az INA továbbra is azt állítja, hogy a Dioki semmiféle hajlandóságot nem mutat a 100 millió kuna feletti kötelezettségvállalás kérdését rendezni”.
Azaz mások besározásával igyekszik Jezic elterelni a figyelmet saját turpisságairól. Legjobb védekezés a támadás. Mindenesetre egyértelműnek tetszik, hogy a Dioki összeomlása akkor kezdődött el, amikor a Linic-cimbora átvette a vállalatot. Mindennek tetejében még felvásárolta a helyi Novi list lapot (biztos, ami biztos – sajtó neve HALLGASS!), de csak azért, hogy a kiadó pénzéből más vállalatainak nyújtson hitelt...
Ám a sajtón csak ideig-óráig lehet szájkosár, így aztán szépen lassan az is kiderült, hogy Jezic több üzletét is korrupció segítségével kötötte. És persze a baráti segítségnyújtást sem hagyta kihasználatlanul.
Erről a következő részben.
(Folytatjuk)