Az ember azt hinné, hogy egy még oly’ aktív figurának, mint Slavko Linic is elegendő egy életre a folyamatos konspirálás, tárgyalás, egyeztetés – és a finom fogalmazás végett: a speciális „koordinálás” – a rijekai piac, az INA-OMV, az INA-MOL, a Dioki, a Dina ügyes-bajos dolgaiban az ügyészséggel, a bankvezérekkel, a kormánnyal, különböző helyszíneken (jachton, étteremben, szállodai hallban, nyilvános vécében, et cetera) – de nem.
Ivica Racan kormányának miniszterelnök-helyetteseként a Daimler-ügyben is érintett volt derék emberünk. Közbelépése állítólag döntő jelentőségű volt a tekintetben, hogy a kormány és a belügyminisztérium aláírta a szerződést 210 tűzoltóautó beszerzéséről a Daimlerrel. A szerződés 85 millió euróról szólt. A döntés, hogy a szerződést a Daimlerrel, és annak társvállalatával, az ozalji IM Metallal aláírják, azt követően született meg, hogy az eredeti, meghívásos tenderkiírást törölték. Az aláírásról egy zárt kormányülésen határoztak 2003 októberében, a parlamenti választások előestéjén. A Daimler képes volt úgy megkötni ezt a szerződést Horvátországban, hogy jóval drágább ajánlatot tett, mint a versenytársak. Hátszél nélkül ez vajon miként lehetséges? Az amerikai vállalat menedzsmentje 2010-ben egy amerikai törvényszék előtti meghallgatáson bevallotta, hogy úgy sikerült a szerződést nyélbe ütni, hogy 22 európai országban vesztegettek meg tisztviselőiket, így Horvátországban is. A Daimler saját bevallása szerint 3,02 millió euró megvesztegetési összeget fizetett ki az IM Metalon keresztül, ezen felül még 1,6 millió eurót amerikai vállalatokon keresztül.
2011-ben a rendőrség letartóztatta a HS Produkt tulajdonosait, Marko Vukovic-ot és Ivan Zabcic-et, valamint Tomica Godec mérnököt azzal a gyanúval, hogy 250 millió dollárt (!) fogadtak el a Daimlertől, amit magánszámlájukra utaltak, amit azután a rendőrségi nyomozati anyagok szerint arra használtak, hogy magánszemélyként ingatlanokat és irodákat vásároljanak fel Karlovac térségében, majd ezeket lízingbe bocsájtsák olyan cégeknek, amelyeknek nem ők voltak a tulajdonosai. A felvett összeget soha nem fizették vissza.
Tomica Godec-et 1,6 millió dollár elfogadásával vádolták meg. Az összeg a Daimlertől az USA-ban bejegyzett konzultáns cége számlájára érkezett be, annak ellenére, hogy a Daimlernek soha semmilyen tanácsadást nem nyújtott.
A rendőrségnek alapos volt a gyanúja, hogy az IM Metal/HS Produkt három társtulajdonosa a pénzmosás bűntényét követte el, de semmilyen eljárás nem indult ellenük mind a mai napig. Éppen ellenkezőleg, a fegyvergyártással foglalkozó HS Produkt máig is jó viszonyt ápol az SDP-vel, amelynek két minisztere, a honvédelmi és a belügyminiszter, Ante Kotromanovic és Rajko Ostojic a cég termékét éppen most reklámozza világszerte.
És a tűzoltó autókról egy árva szó nem esik… Vajon miért?
A Daimler vallomástételét követően számos érintett ország indított vizsgálatot a kérdéses szerződés ügyében. Ezek közül Lettországban még politikai tisztségviselők is a képbe kerültek. Horvátországban a vizsgálat még zajlik, és majdnem biztos, hogy a politikusok személyét, akik kenőpénzt fogadtak el a Daimlertől 2003-ban a kormánnyal kötött szerződés ügyében, soha nem fogják felfedni. Slavko Linic, akinek nevét akkoriban a leggyakrabban kapcsolták össze a Daimler botránnyal, minden vádat tagad és vulgárisan az újságírók fejéhez vágja: „Horvátországban mindenki lehugyozhatja Slavko Linicet!”
Ez nem biztos, az azonban igen, hogy Mirja Tomas, aki hosszú időn át a Jadranski pomorski servis (JPS) tulajdonosának, Ante Maras-nak a titkárnője volt, nemrég beszélt az index.hr-nek Slavko Linic állítólagos megvesztegetéséről a JPS privatizációja kapcsán. Ugyanezt elmondta több alkalommal a rijekai rendőrségnek is. Annak ellenére, hogy a rendőrség és az államügyész szerint Mirja Tomas egy potenciális főtanú magas rangú tisztviselők megvesztegetési ügyében, tanúvallomását nem vették jegyzőkönyvbe mind a mai napig. (Jezicét a Sanader-ügyben ellenben igen…)
De valójában lehet-e egyáltalán Rijekában és Horvátországban vizsgálatot folytatni azokban az esetekben, amelyek a jelenlegi pénzügyminiszterhez, Slavko Linichez kötődnek? Sokkal népszerűbb a pártjában és a nép szemében is, mint pártbeli főnöke, Milanovic. Ki akadályozhatná meg őt abban, hogy egy napon – akár nemsokára – átvegye Milanovic helyét? Erről spekulál a horvát média.
Azaz déli szomszédunk kormányának belharca, a renegát (Linic) és a haladó (Milanovic) ütközete bújik meg a Hernádi-ellenes kirakatakciók hátterében. Meg az, hogy Linic barátjának, Jezicnek ne kelljen sittre vonulnia.
2013. augusztus elsején az index.hr a következőket írja Linicet megvesztegetéssel vádolják a JPS privatizációja kapcsán című cikkében:
„2002-ben Slavko Linic egy nagyobb megvesztegetési összeget kapott annak érdekében, hogy az általa preferált cég átvehesse a Jadranski pomorski servis (JPS) privatizációs eljárását, állítja Mirja Tomas, a JPS Ante Maras tulajdonosának és igazgatójának volt titkárnője. Állítása szerint volt cége – egy offshore cégen keresztül – kifizetett egy összeget, amely most Linic birtokában van. A JSP-t 1989-ben alapították, mint állami tulajdonú és az INA által birtokolt részvénytársaságot. A cég teljes privatizációja 2001-ben zajlott le, amikor sokak szerint igen ellentmondásos körülmények között az INA úgy döntött, hogy eladja a JPS részvényeit a Maras cégnek. Amellett, hogy az INA megvált a részvényeitől, megengedte, hogy az új cég vegye át az adriai olajszállítást. A privatizáció idején Linic miniszterelnök-helyettes volt, és az INA Felügyelő Tanácsának az elnöke. Mirja Tomas szerint nem mindenki köthetett volna ilyen üzletet, csak kizárólag Linic kiválasztottja, a Maras. Azt is állítja, hogy 25 000 amerikai dollárt t fizettek ki Jasminko Umicevicnek, aki az INA-t képviselte. A rendőrség az ügyben 2002 novemberében vizsgálatot indított. a rendelkezésre álló információk szerint a vizsgálat még nem zárult le. Az USKOS (horvát Főállamügyészi Hivatal) nem kommentálja ezt a folyamatban lévő ügyet”.
És ki volt akkor az INA Felügyelő Tanácsának elnöke?
Nem fogják kitalálni: Slavko Linic.
