Térjünk vissza Linichez. Miután a Dioki csődközeli helyzetbe került, Slavko barátunk pénzügyminiszterként személyesen szállt be a cég megmentéséért folyó küzdelembe, arra utasítva az adóhivatalt, hogy írjon le milliókat (!) a Dioki állam felé fennálló tartozásából. Állítólag ez bevett szokás volt, az adóhivatal számos esetben alkalmazta ezt a módszert az államnak tartozókkal szemben. Azért kíváncsiak lennénk arra, hogy az uniós tagságba is belefér-e egy ilyen „telefonon majd megmondom mi a tuti” – eljárás…?
Linic ezt követően bejelentette, hogy valószínűleg elő-csődeljárásra kerül sor a vállalatnál. És jött is a Vecernji list cikke 2012. július 17-én Találtak stratégiai partnert a Dinának, a Dioki bankcsődöt jelentett címmel.
„A svájci energiavállalat, az United Energy lesz a stratégiai befektető a Dina Petrokemijába. Ezt hivatalosan tegnap hozták nyilvánosságra a kormány képviselői és a Dioki szakszervezet közötti találkozót követően. Ez a megállapodást lehetőséget nyújt a termelés újrakezdéséhez a Krk-szigeten, és az elmaradt fizetések rendezésére is. Az első miniszterelnök-helyettes, Radimir Cacic szerint a svájci vállalat belegyezett abba, hogy a dolgozók követelésére kifizessen 5 millió eurót, valamint további 15 milliót a termelés beindítására és egyéb költségekre, amelyekre szükség van a Dina Petrokemija újraindításához. Ezt követően az anyavállalatot – a Dioki csoportot – bankcsőd-eljárás keretében átalakítják. Slavko Linic pénzügyminiszter elmondta, hogy a kormány garanciát nyújtott a stratégiai partner számára arra, hogy bekapcsolódhat a Dioki és a hitelezők közötti kapcsolatok helyreállításának folyamatába”.
De a dolog nem annyira flott, mint amilyennek látszik, erről tanúskodik a Jutarnji list egy héttel későbbi írása: UEC még mindig nem fizette ki az 5 millió eurót a Dina-nak.
„A United Energy Commodities svájci cég még mindig nem fizette ki az 5 millió eurót a Dina Petrokemija-nak. Annak ellenére, hogy Slavko Linic pénzügyminiszter azt mondta, hogy kedd a legkésőbbi határidő, , amire a pénz megérkezik, a Dina még mindig nem igazolta vissza, hogy a tranzakció megtörtént. Predrag Mihaljevic szakszervezeti vezető azt mondja, a vállalat vezetése úgy tájékoztatta: a pénz átutalásának technikai nehézségei vannak, mivel a Dioki számlája be van fagyasztva, így külön engedély szükséges ahhoz, hogy az összeget közvetlenül a Dina számlájára utalják. Meg van győződve róla, hogy a svájci partner megoldja a kérdést, és kifizeti az 5 millió eurót a munkások elmaradt fizetésének fedezésére, és még további 15 milliót, ami a termelés újraindításhoz szükséges. Mihaljevic nem örül annak, ahogy a média az UEC-ről beszél, és annak a spekulációnak sem, hogy az UEC mögött Robert Jezic áll. Meg van győződve róla, hogy a Dina örökre elvész, ha nem indul be a termelés egy hónapon belül”.
Szóval Slavko és Robert újra egy cikkbe került… Mindezek tetejében kiderült (Dubrovacki list, 2012. július 23.), hogy a horvát energiaszolgáltató, A HEP elutasítja Linic tervét a Dina megmentésére. A cikk szerint „sokan újabb összecsapást látnak ebben Linic és a miniszterelnök-helyettes Cacic között”.
Érdemes azért itt egy pillanatra lassítani.
.jpg)
Miért fontos ennyire ez a Dioki? Egyfelől azért, mert a legnagyobb munkáltató volt Rijeka térségében, ott, ahol Linic a pártfőnök, az erős ember. Az a Linic, aki az INA privatizációjánál még az ajánlati borítékok felbontása és a döntés után (!) is a vesztes OMV mellett lobbizott, a MOL-lal történő aláírás előtti éjszaka új ajánlatot faxoltatott az osztrákokkal (amelyben az OMV mindent megad, amit a MOL ígért), de hiába. Ezért kellett anno Medgyessy miniszterelnöknek és Hernádi MOL-vezérnek sebtiben Zágrábba utaznia a szerződés aláírására. Az előzményekből az is egyértelműen kiderül, hogy az INA nem a rút MOL bosszúja, hanem a Dioki többszáz millió kunás tartozásai miatt nem szállított gázt a cégnek.
De ez a United Energy Commodities svájci cég is érdekes. 5 millió euró. Még az energiaszektorban sem elhanyagolható tétel. Ezért 10 százaléknyi részesedést szereztek volna a Diokiban. Fennmarad a kérdés: a „maradék” 90 százalék kié?
Ez el is hangzott 2012 novemberében Jezic meghallgatásán a Sanader-ügyben. S mit mondott erre Justitia szolgája, a horvát bíró?
Azt, hogy „irreleváns a kérdés”.
Pedig nem az. És arra sem kérdez rá senki a mai napig, hogy akkor mégis miből és hogyan működött a rendszer, hiszen Linic őrült és fékeveszett telefonálgatásai a bankvezéreknek sikertelenek voltak. Hiába kérte őket, hogy adjanak pénzt – nem adtak.
És itt jönnek képbe a törökök, akik 5 millió euróból rendezték a dolgozók bérét. Miután a Caliskan csoport megkísérelte átvenni a Diokit, a média arról számolt be, hogy Linic régi barátját, Jezic-et szeretné megmenteni, és nem a Dioki munkahelyeit. A Caliskan a Dioki akvizícióját hitelből finanszírozta, amelyhez a horvát kormány biztosított garanciát, amit csak azt követően aktiváltak, miután a Caliskan kiszállt az üzletből.
Sokat nem kellett várni, 2013. január 14-én már arról cikkezik a Novi list, hogy A török befektető feladta a termelés beindítására tett erőfeszítéseket a Dinánál. Így a horvát költségvetés elveszített 5 millió eurót, a Dioki meg a vásárlóját. Linic a nagyvállalatok és a barátai esetében mindig a kivételezés stratégiáját alkalmazta, miközben hintette az olcsó demagógiát a munkahelyek megőrzéséről, és ezt lehetett részéről tapasztalni végig a csődeljárás során is.
De Linic ravasz és nagy játékos. Ha telefonjai nem érnek célba, akkor belebeszél minden eléje dugott mikrofonba. Márpedig azt dugják, hiszen a helyi Torgyán-Szanyi beszólások mindig esélyesek Slavko barátunk közszerepléseinél. Még akkor is, ha azzal nagyon komolyan sért üzleti, és közvetve-közvetlenül állami (költségvetési) érdekeket. A Linic profitál Cacic lemondásából című cikkében a Vecernji list 2012. november 16-án – a Sanader-tárgyalás közepén… - ezt írja.
„Slavko Linic pénzügyminiszter kétségkívül az az ember a kormányban, akinek a befolyása és hatalma megerősödik Cacic távozásával. A kezdetektől fogva Linic mindig Cacic és politikai tevékenységének ellenfele volt. Ő volt a miniszterek közül az egyetlen, akinek elegendő ereje és elkötelezettsége volt, hogy konfrontálódjon Cacic-kal. Az első összecsapásuk a Dioki ügyben volt – míg Cacic azért harcolt, hogy bankcsődön keresztül alakítsák át a vállalatot, Linic ezt határozottan ellenezte, és aktívan bekapcsolódott a tárgyalások menetébe. Attól a pillanattól fogva, hogy kinevezték miniszternek, Linic hevesen kritizálta, ahogy a MOL vezette az INA-t, és igen elkeseredett attól, hogy Cacic szinte napi szinten kommunikált a MOL képviselőivel. Ezeket a nézeteltéréseket nem lehetett elfedni. Amikor Linic megtámadta a MOL-t gyenge befektetései miatt, másnap Cacic úgy nyilatkozott, hogy a vállalat stabil és aktív a befektetések területén. Ugyanakkor a két miniszter nyilvánosan tagadott minden köztük fennálló nézetkülönbséget. A további összecsapás magyar parancsra szűnt meg. Linic úgy kommentálta Cacic távozását: senki sem nélkülözhetetlen”.
Az Aktual tavaly december 12-én e politikai belharc kapcsán (A Dioki számára nincs megoldási megállapodás / Összetűzés a HNS és a SDP között) úgy fogalmaz, hogy a HNS szerint „lenne olcsóbb megoldás is, amely nem nyújtana segítséget Robert Jezic cégeinek, valamint a titokzatos török befektetőnek. Ezen túlmenően Radimir Cacic meg van róla győződve, hogy Linic azért kezdte el nyilvánosan támadni a MOL-t, hogy megvédje őt (Jezicet – a szerző) attól, hogy le kelljen töltenie a börtönbüntetését Horvátországban. Cacic úgy gondolja, hogy Linic azt szeretné, ha az állam visszavenné a felügyeletet az INA felett, és ő maga lenne az INA elnöke. Milanovic miniszterelnök nem nézi jó szemmel, hogy Linic támadja a MOL-t, de kérdés, hogy milyen pozíciót foglalna el, amennyiben a HNS elkezdené kritizálni Linic-et azért, mert segíti Jezicet”.
Cacic aggódása a MOL-ért nem új keletű, hiszen négy hónappal korábban a HR1-ben úgy fogalmazott, hogy „a MOL-nak semmi köze a Diokihoz. Ez az elképzelés vad teória, a legvadabb, amit csak életemben hallottam.”
Linicnek és Jezicnek erről – még ha a valóságtól elrugaszkodottan is – más a véleménye.
Privát harc az ország és Közép-Európa kárára.
És nem csak a Dioki ügyében.
(Folytatjuk)
